És igen. Megtörtént. Épp délelőtt gondoltam rá, hogy milyen ironikus lenne, ha most fordulna ki a töri tanszékről, és jönne velem szembe, amikor épp egy szénhidráttal dúsított minipizzát tömök az arcomba.
Erre délután, amikor Zsókával ruhát nézni mentünk, szembejött velem.
Semmit sem változott egykori kedvesem.
Lassan egy éve, hogy vége, és számtalanszor elképzeltem az ilyen találkozást, hogy majd felemelt fővel továbbmegyek, széles vigyorral, lássa csak, hogy Ő aztán nem pótolhatatlan...
...ehhez képest a gyomrom megrándult, és a combom remegett. Rágyújtottam, és zavaromba össze vissza kapkodtam a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése