majmokbolygója

Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor először ért hozzám majom. 

Ördög, a mókusmajmok alfa hímje volt az. Beléptem a ketrecbe, kezemben egy tálcán az élelmük, és megszeppenve figyeltem, amint a majmocskák kiáramlanak, és körém gyűlnek. Ekkor történt az, hogy Ördög a semmiből rátelepedett a vállamra. Nem készítettek fel erre, és nagyot sikítottam. Amikor észleltem, hogy nincs veszély, hihetetlen érzés kerített az uralmába. 

Egy majom falka vezére elfogadott. Rám ugrott, és a vállamon ücsörgött, jelezve, hogy nem tart tőlem, nem vagyok veszélyes.

Ez a pillanat felemelő volt. Azóta természetesen megszokott rituálé, hogy rám telepednek, és ott köröznek a vállamon. A selyemmajmok továbbmennek, és bebújnak a kapucnimba, de gyakorta még a pulóverem alá is.

Hihetetlen mekkora erő rejlik ezekben az apró kis érintésekben.

LEgszívesebben a világ összes emberét bevinném oda, hogy érezze ezt. 

Mert, talán ha minden egyes ember átélné, megérezné, megtapasztalná ezeket a csodákat, akkor kevesebb pusztítást vinnénk végbe a környezetünkben, és talán, de csak talán sikerülne harmóniában élnünk a természettel.

Könnyebben fogadnánk el a tényt, hogy mi is az állatvilág részei vagyunk.