Tegnap jó fárasztó volt a meló, így amikor volt egy kis lehetőségem pihenni a végén, kihasználtam az alkalmat, és leültem a kőre, a galléros páviánoknál. Nem mozogtam, csak a fejemmel követtem őket, főleg a vezért, Zafírt. Természetesen nem néztem a szemébe (semmiképp se nézz egy majom szemébe, pláne ne hosszú távon, főleg, ha az a majom nagyobb, mint egy mókusmajom... emberszabásúak kivételek).
Érdekes volt a falka reagálása... körbe körbe futottak, de persze jó nagyot kerültek, amikor a közelembe értek... aztán végül egyre közelebb, és közelebb... persze apró léptekkel, és főleg csak Zafír, és mindig rajtam tartotta a szemét... de akkor is, fokozatosan kezdte megszokni, hogy ott ülök, csak a fejemet forgatom, és nem bántom őket. Ez a kb. 20 perc olyan csodálatos volt a számomra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése