A sors otrombán rámfintorgott ma QueeRoland facebook profilképében. Ha csak fintorgott volna... de nem. Beszélt is. Mit beszélt...musculus biceps brachii-ai üvöltöttek rám megvetően, mint a sakál: - Látod mi ez? Kitartó és kemény munka! Ez az, ami benned nincs meg, soha nem volt, és soha nem is lesz. ÉS ez igaz az izmokra is... nincs benned, soha nem volt, és soha nem is lesz!
Én meg... összetöpörödve, mint kisgyermek, ha apja dörmög rá, választ sem voltam képes kinyögni, csak elbújtam a paplanom alá...
2 megjegyzés:
Attól függetlenül, hogy nekem is megvannak a különleges önértékelési problémáim, már kezdem megszokni, hogy akaratomon kívül képes vagyok kisebbségérzetet kelteni másokban.
Igen, egykor csak a nagy bicepsz eléréséért kezdtem el gyúrni, de azóta egyre többet és többet jelent nekem a testmozgás. Eljutottam odáig, hogy mozgással-megmozgatással szeretnék foglalkozni, szeretném, ha ez lenne a munkám, ennek pedig már csak mellékhatása az, hogy hogyan is nézek ki. Mindenkinek rá kell jönni, mitől érzi jól magát, mi a hivatása. Ha azt csináljuk, amit szeretünk, és sikerül abban kibontakoznunk, többé nem sanyargatjuk magunkat önsajnálattal.
1, Van elég más dolgod is, ami hasznos, hova szeretnéd besűríteni? (Mellesleg én járok, ha lenne kedved, jöhetnél velem az egyetemre)
2, Csodálatosan szép alakod van ruhában. Nem látszanak a kis szépséghibáid, csak akkor, amikor beszélsz róluk, és MEG IS MUTATOD őket. Külön felhívod rájuk a figyelmet.
Egyébként mindig Patri jut eszembe, ahogy azt mondja, hogy neked van a legideálisabb férfi alakja, akit ismer.
Nem vagy vékony zörgő csontokkal, de egy férfi ne is legyen az!
Megjegyzés küldése